12. hét

Ezen a héten is folytattam a közelmúltban elkezdett tudományos cikk fordítását. Azt döntse el az angolul jól tudó olvasó, hogy milyen minőségben, de talán jól. A fordításhoz szótárnak most is a http://dictzone.com/angol-magyar-szotar/ oldalt használtam, ahol a szavak angol és magyar megfelelőinek belinkelt hangfájljait is mindig többször meghallgattam gyakorolva a kiejtést. Továbbá a lefordított mondatokat egészben is visszahallgattam és visszamondtam most is a http://www.ivona.com/ oldalon.

It is my view that consciousness continously constructs this model of space-time in the brain as a comparator system by which the brain can movement-by-movement, moment-by-moment differentiate itself from, and make sense of, the constant barrage of incoming sensory information as it itself continuously reconfigures its own dimensionalities as, for example, in the Lotka scenario. Ez az én saját nézetem a tudat folyamatos önépítő tevékenységéről ahol ez a tér-idő modell az agyban, mint egy komparátor rendszer van jelen, amelynek segítségével az agy képes magát mozgásról-mozgásra és pillanatról-pillanatra differenciálni, továbbá képes érzékelést teremteni úgy, hogy folyamatosan megszűri a bejövő érzékszervi információkat, amelynek köszönhetően képes magát folyamatosan újjáalakítani saját kiterjedtségében, mint ahogy ezt Lotka forgatókönyvében is láthatjuk.

(One of the three major brain circuitries proposed by Melzack provides the brain with sense of self.) Egy aközül a három fő agyi áramkör közül, amelyek információt nyújtanak Melzack tervezetében az agyról és annak önérzékeléséről.)

Without the komparator function of consciousness as described here, the evolution of self-contained, self-referential organism would not seem to be possible. A tudat összehasonlító (komparátor) funkciója nélkül nem tűnik lehetségesnek az önfenntartó és önhivatkozó evolúció által teremtett organizmusként leírni itt azt.

Without the continuously fed forward parameters of the space-time of the organism moving through the larger space-time of its surroundings as depicted in the Lotka scenario, as the organism (figure)-environment (ground) differentiation would breakdown, and the chaos of total disorder that preceded the cosmos (order) would reign. Az organizmus folyamatosan önmagát szabályozó tér-idő paraméterei nélkül, amelynek segítségével saját környezetének tér-idő struktúrájában is mozog a Lotka forgatókönyvében ábrázoltak szerint, az organizmus (tárgyi) környezetét reprezentáló képzet, mint (alap) differenciált jellege összeomolhat, és az így előállt totális rendetlenség káosza, mintegy megelőzi a kozmosz, vagyis a (rend) uralmát.

It appears that consciousness is a fundamental to our being as it possibly could be, and as it, in fact, seems to us to be. Itt látszik leginkább, hogy a tudat nem más, mint lényünk alapja, és amennyire ezt értelmünk képességei megengedik, a tényekből következően mi is beláthatjuk.

Lotka's space-time activity scenario coupled with Melzack's continuously generating neuromatrix has provided the basis for a preliminary chaos-theoretical definition of consciousness. Lotka tér-idő aktivításról szóló forgatókönyvének és Melzack folyamatosan generált neuromátrixról szóló elméletének az összekapcsolása biztosítja számunkra az alapot a tudat káoszelméleti difiníciójának előkészítéséhez.

However, the more complete story of space-time, and therefore consciousness, lies with Pribram's (1991) holonomic brain theory. Éppen ezért a tér-idő és ebből eredően a tudat teljesebb elméletét fektette le Pribram holonómikus agy elméletében (1991).

Pribram's holonomic composition of space and time in the brain. Pribram holografikus tér-idő kompozíciója az agyban.

In NP it is proposed that chaotic-holographic space and time have been encapsulated in the brain through countless millenia of iterations of maximum-power principle energy flow refinements via the struggle for survival (energy capture) among creatures as depicted in the Lotka scenario and Fig.1 (Vandervert, 1991, 1993). Az NP tervezete szerint a kaotikus-holografikus tér-idő skruktúra összetorlódott az agyban a maximális energiájú áramlások iterációinak számtalan fordulópontján át haladva, a túlélésért folytatott, kifinomult küzdelmek által (energetikai rajtaütés) a teremtmények között, mint ahogy az Lotka forgatókönyvében és az első ábrán is ábrázolva van. (Vandervert, 1991, 1993).

In this section the specific question that will be papered is as follows: what neurological structures and related dynamics have evolved to represent holographic space and time in the brain's neuromatrix that give rise to consciousness (and the holographic apparitions of phantoms)? Ebben a fejezetben a specifikus kérdés amit ki akarok fejteni a következőkben, az hogy milyen neurológiai struktúra és dinamikus viszonyrendszer az alapja a kifejlődött holografikus tér-idő neuromátrix reprezentációjának az agyban, ami egyben a tudat felemelkedését is biztosította (és talán a fantomok holografikus kísérteteit is)?

Within Pribram's (1991) holonomic brain theory (as differentiated from his earlier purely "holographic" brain theory, see pp. 26-29) holoscapes are described as organisations of dendritic microprocessing wherein space and time, and spectra (sensory modality and form information) are emebedded. Pribram (1991) holonómikus agy elméletében (amit meg kell különböztetni az ő korábbi tiszta "holografikus" agy elméletétől lásd 26-29. old) a holokép leírja a dendritikus mikrofolyamatok szerveződését, amelyeken belül a tér, az idő és a spectrum (érzékszervi modalitás és alaki információ) beágyazottan van jelen.

Holoscapes are the fundamental units of dendritic microprocessing and are comprised of ensembles of frequency, amplitude, and phase activity-the coordinated information necessary to project a hologram. A holokép alapvető egysége a dendritikus mikrofolyamatoknak, és együttesen magában foglalja a frekvenciát, az amplitudót, illetve a koordináció fázisainak aktivitásáról szóló információkat, amelyek szükségesek a hologram tevékenységéhez.

Networks of holoscapes are therefore transformable in the brain into our everyday holographic-like experiences of perception and cognition (including dream states) in a ground of space-time consciousness, and all composed within the skull. A holoképek hálózatai ennek megfelelően átalakítják az agyban a mi mindennapi észlelésből és megismerésből eredő (az álomállapotot is beleértve) hologramszerű tapasztalatainkat a tudat tér-idő struktúráinak alapjain és az egészet összerendezik a koponyán belül.

Holoscapes are by definition algorithmic* in guiding energy/information flow compositions toward optimization (minimum entropy or disorder/maximum information) both in phylogenesis and ontogenesis. A holokép a mi definíciónkban algoritmikus, a folyamatok koordinálása tekintetében energia/információ áramlásokat rendez össze, illetve optimalizál (minimális entrópia vagy rendezetlenség/maximális információ) a filogenezisben és az ontogenezisben egyaránt.

This entropy/information aspect of processing in holoscapes connects their evolution with the complementary thermodynamic principles of maximum-power evolution (as modifies by Vandervert, 1991) which drive living systems progressively toward higher qualities of energy flow and entropy minimization. A holoképekben lejátszódó folyamatoknak ez az entrópiával és információval kapcsolatos aspektusa összekapcsolódik saját evolúciójával a maximális energiájú evolúció termodinamikus kiegészítő alapelveivel (módosítva Vandervert, 1991) folyamatosan előrehajtva az élővilág rendszerét az energiaáramlások és az entrópia minimalizálása által előálló magasabb minőségek felé.

We can now describe in terms of maximum-power evolution how holonomic networks have come to provide just an essential fit of characteristics and tremendously refinable processing in motor-perceptual-cognitive systems that, in order to survive, must master an environment cluttered with prey and predators, and a myriad of other objects and events in constant flux. Mi most már le tudjuk írni a maximális energiájú evolúció terminolológiáját, hogy a holonómikus hálózatok hogyan biztosítják a motorikus észlelő és megismerő rendszerben lezajló karakterisztikus és rendkívül kifinomult folyamatok lényegi illeszkedését, hogy mindig rendben túléljenek és irányítóivá tudjanak válni rendkívül rendezetlen környezetüknek a zsákmány és ragadozó viszonyával és számtalan más objektummal és eseménnyel a konstans áramlásban.