2015. március 30., hétfő

10. hét

Ezen a héten is folytattam a közelmúltban elkezdett tudományos cikk fordítását. Azt döntse el az angolul jól tudó olvasó, hogy milyen minőségben, de talán jól. A fordításhoz szótárnak most is a http://szotar.sztaki.hu/magyar-angol oldalt használtam, ahol a szavak angol és magyar megfelelőinek belinkelt hangfájljait is mindig többször meghallgattam gyakorolva a kiejtést. Továbbá a lefordított mondatokat egészben is visszahallgattam és visszamondtam most is a http://www.ivona.com/ oldalon.

In sum through countless iterations of lotka's scenario (extended to the time scale across phyla) and its space-time representation that appears in fig. Az összeg lotka forgatókönyvének számtalan iterációján át (kiterjesztve az időre az élővilág létszintjein át haladva) továbbá saját tér-idő reprezentációja megjelenik az első ábrán.

Isomorphic energy transforms of the space, time, and sense modalities of evolving creature activity involving the pursuer/pursued relationship become encapsulated literally, placed in a protective container in a chaotic/fractal algorithmic organization of the nervous systems and their bodies of each generalized species. A fejlődést elősegítő és teremtő aktivítás térbeli, időbeli és érzékelésbeli körülményeinek izomorfikus energetikai transzformációja hatványozódik az üldöző-üldözött viszonyrendszerben és szó szerint összetorlódik egy védő burokban: az idegrendszer kaotikus/fraktális és algoritmikus felépítésében, illetve annak összes fajspecifikus példányában.

Fig. 1. countless millennia of iterations of selective processes in this generalized prey-predator scenario resulted in the encapsulation of space-time algorithms in the brain. 1. Ábra. A szelektív folyamat iterációinak számtalan fordulópontja az ily módon generált ragadozó-zsákmány háború forgatókönyvében oda vezetnek, hogy a tér-idő algoritmusok összetorlódnak az agyban.

Algorithms are patterns of energy pathways (methods of work) that solve problems. Az algoritmusok egyfajta mintái az energetikai pályáknak (egyfajta eljárásai azon tevékenységeknek), amelyek arra irányulnak, hogy kibogozzák a problémákat.

As Crutchfield, Farmer, Packard, and Shaw (1986) suggested, the chaotic/fractal nervous system that has been selected has met the demands of the chaotic/fractal possibilites of an ever-changing environment: Crutchfield, Farmer, Packard, and Shaw (1986) azt sugallják, hogy a kaotikus/fraktális idegrendszer mindig a követelményeknek eleget téve szelektál a lehetőségek közül egy örökösen változó környezetben:

Chaos is often seen in terms of the limitations it implies, such as lack of predictability. A káosz terminológiájában gyakran lelhetünk olyan burkolt korlátozásokra, mint például a kiszámíthatóság hiánya.

Nature may, however, employ chaos constructively. A természet akármilyen konstruktívan tudja használni a káoszt,

Through amplification of small fluctuacions it can provide natural systems with acces to novelty. Ezért a kisebb fluctuációk sokasodásának következtében biztossá válik az újdonságok megjelenése a természet rendszerében.

A prey escaping a predator's attack could use chaotic flight control as an element of suprise to evade capture. Amikor a zsákmány menekül a ragadozó támadása elől akkor használni tudja a káosz lendületét, hogy kontrolálja a meglepetésszerű elfogást előidéző tényezőket, és hogy azokat elkerülje.

2015. március 22., vasárnap

9. hét

Ezen a héten is folytattam a közelmúltban elkezdett tudományos cikk fordítását. Azt döntse el az angolul jól tudó olvasó, hogy milyen minőségben, de talán jól. A fordításhoz szótárnak most is a http://szotar.sztaki.hu/magyar-angol oldalt használtam, ahol a szavak angol és magyar megfelelőinek belinkelt hangfájljait is mindig többször meghallgattam gyakorolva a kiejtést. Továbbá a lefordított mondatokat egészben is visszahallgattam és visszamondtam most is a http://www.ivona.com/ oldalon.

A definition of consciousness as the activity of the space-time algorithms of the brain will be provided shortly. A tudat definíciója röviden az agy tér-idő algoritmusainak aktivítása.

The common basic design of brains and nervous systems across phyla illustrates that the evolution of algorithms that deal with space and time contingencies for example, those of the brain's hippocampus, the evolutionary floor of the cerebral cortex extends back in time over hundreds of millions of years. Az agy és az idegrendszer közös alapjait képező terve az evolúció különböző szintjein át haladva illusztrálja, hogy az evolúció algoritmusai hogyan konstruálják az előre nem látható dolgokat a térben és az időben, mint például az agyi hippokampuszt, vagy az evolúció megfelelő szintjén a celebrális kortexet visszamenve az időben több mint százmillió évet.

This consciousness as a carrying in it a triune paleontology of consciousness that involves that of reptiles, prehominid mammals, and humans from where did consciousness come? Vajon az emberi tudat a hordozója ama hármasságnak a tudat paleontológiájában, ami magában foglalja a hüllőket, az emberszabású emlősöket és végül az embereket amiből maga a tudat származik?

From what general dynamical conditions was it constructed and encapsulated in the brains of creatures? Vajon milyen általános és dinamikus feltételek játszottak szerepet az agy elemeinek konstrukciójában és összetorlódásában?

Provided a rather straightforward universal way of understanding the manner in which brain algorithmic patterns of energy flow Ami a megértés egyenes és egyetemes útját biztosítotja ebben a kérdésben az olyan módszer, amelyben az energia áramlás agyi algoritmikus mintázatai

might be selected and retained from (constructed from) space and time activity on the parts of „the dynamics of systems of energy transformers” (the dynamics of systems of energy creatures) and dynamical instantiation and encapsulation of the algorihms of consciousness as the pure or generalized form of this space-time activity. lehetnének válogatott és megőrzött formák (konstruált formák) tér és idő aktivitásai energia transzformáló rendszerek dinamikus részeiként (energetikai teremtmények dinamikus rendszerei), és a tudat algoritmusainak dinamikus példányokra bontása és összetorlódása tiszta vagy generált formáiként élnek tovább ennek a tér-idő aktivításnak.

It might be helpful in the following example to imagine, for example, the pursuer as a fox and the pursued as a rabbit: Segítségünkre lehet ennek megértésében a következő példa, ahol elképzeljük, hogy a példában az üldöző a róka az üldöző pedig a nyúl:

an admittedly primitive illustration of the mode of approach to the problem (for our purposes the problem of describing the dynamic selection of the algorithmic organization of consciousness in the brains of creatures in terms of the maximum-power principle) egy bevalottan primitív illusztrációja lesz ez annak a módszernek amivel megközelítjük a problémát (a célunk a tudatot jellemző algoritmikus felépítésében vagy másként a dinamikus szelekció problémájának leírása a teremtmények agyában, a maximális energiaszint alapelvének terminusában)

is the case of a pursuing transformer (a creature) of velocity V1 seeking encounter with a pursued transformer of velocity v2 while the latter flees in a straight line (or any other pathway for our purposes here) toward a refuge of safety. esetünkben a sebesség üldöző (teremtő) transzformátora V1 keresi a sebesség üldözött transzformátorát V2, amíg az utóbbi menekül egy egyenes vonalon (vagy akármilyen más útvonalon ami a célnak megfelel) biztos menedéket keresve.

The pursuer, constantly directed toward the pursued, then follows a so-called „curve of pursuit” (or ensemble of curves). Az üldöző folyamatosan és célzottan hajt az üldözöttre amikor úgynevezett "kanyar" szakítja meg az egyenesvonalú üldözést (vagy másként kanyarok).

Whether capture occurs or not depends on the relative position of the pursuit, the „stalk” and depends further on the time (italics added) when the second stage begins, namely when the pursued first reacts by „flight” to the „attack” of the pursuer. Vajon megtörténik e most az elfogás, vagy ez nem függ az üldözés "becserkészés" relatív pozíciójától, viszont függ a további időpillanatoktól (kiemelt időszak), amikor belépünk az üldözés második szintjébe, azaz amikor az üldözött leadja első reakcióját az üldözö támadására és elkezd menekülni.

(These two stages combined describe a dependency on initial conditions, much as sensitivity to initial conditions is a feature of the behavior of chaotic systems. (Ez a két szint egymással kombinálva írja le a függőséget a kezdeti feltételektől, ahol az érzékenység a kezdeti feltételekre az egyik alapvető tulajdonsága a kaotikus rendszereknek.

The problem [see opening line of this quote] thus conventionalized resolves itself to a problem of geometry. Ez a probléma [lásd a felvezetését ennek a kérdésnek] megoldja önmagát a geometria területén.

[More accurately described, we now know by fractal geometry, the geometry of chaos, and nonlinear flight and pursuit path.]  Pontosabban leírva mi tudjuk, hogy mi a fractál geometria, a káosz geometriája, egy nemlineáris folyamat és ez a folyamat előrehaladó pályán halad.

Capeture certainly occurs [receptor-effector neural circuitry of pursuer is selected], or does not occur [receptor-effector neural circuitry of pursuer is selected], according as a certain circle[s] and ellipse intersect, capture occurs for some initial positions initial conditions and does not occur for others. Az elfogás biztosan megtörténik [az üldöző neurális körforgása a receptor és az effector között kiválogatódik] vagy nem történik meg [az üldöző neurális körforgása a receptor és az effector között kiválogatódik], amennyiben ezek a meghatározott kör[ök] és ellipszisek keresztezik egymást, az elfogás megtörténik a kezdeti pozícióban [kezdeti feltételek között] és nem történik meg egyéb esetben.

In this conventionalized case we can for example discuss the influence upon the probablity of capture or variations in the velocities v1 and v2 or in the degrees of perception of the receptors etc. Ebben a konvencionális esetben beszélni tudunk például az elfogás vagy v1 és v2 sebességei közti variációnak valószínűségére gyakorolt hatásról a receptorok tökéletességének egyes szintjein.

Carrying this model somewhat further, the influence of the density of the distribution of refuges in the territory may be discussed [for the mathematical treatment see lotka (1932)]. (p. 183) Elfogadva ezt a modellt valamennyire beszélhetünk még az óvóhely sűrűségének eloszlására gyakorolt hatásról is ezen a területen. [A matematikai eljárásokról lásd lotka (1932)]. (p. 183)

2015. március 15., vasárnap

8. hét

Ezen a héten is folytattam a közelmúltban elkezdett tudományos cikk fordítását. Azt döntse el az angolul jól tudó olvasó, hogy milyen minőségben, de talán jól. A fordításhoz szótárnak most is a http://szotar.sztaki.hu/magyar-angol oldalt használtam, ahol a szavak angol és magyar megfelelőinek belinkelt hangfájljait is mindig többször meghallgattam gyakorolva a kiejtést. Továbbá a lefordított mondatokat egészben is visszahallgattam és visszamondtam most is a http://www.ivona.com/ oldalon.

As psychologists, therefore, it seems to me that we have the scientific responsibility to attempt to understand and describe virtually everything that involves human experience. Éppen ezért úgy tűnik, hogy nekünk pszichológusoknak adatott a tudományos felelősség, hogy megkíséreljünk megérteni és virtuálisan leírni mindent, ami magában foglalja az emberi tapasztalatot.

Not only must we psychologists concern ourselves with the traditional topics and dynamics of research and practice, but must extend our understanding to the categories of experience of the people of all the other disciplines. Nekünk pszichológusoknak nem csak saját tradicionális kutatási témáinkra, továbbá tudományos és kutatási gyakorlatunk dinamizmusára, kell gondot viselnünk, hanem a gondoskodást ki kell terjesztenünk az emberi megismerés összes kategóriájának és az összes tudományos diszciplinának általunk való megértésére.

It seems to me that a complete psychology would ask also, for example, why it is that human beings do physics, mathematics, and art at all; how are consciousness, mind, and thought related to these activities, and how does it all fit togheter; from this point of view it would seem to follow that if there is to be a „theory of everything” that physicists are so fond of claiming as their territory, psychology will likely have to provide it. Úgy tűnik számomra, hogy a pszichológia, mint komplett tudomány szeretne rákérdezni például arra, hogy miért lehetnek egyáltalán az emberi lények fizikusok, matematikusok vagy művészek, hogy hol van a tudat, az elme és a gondolkodás összefüggésben ezekkel az aktivításokkal, továbbá hogy hogyan tudnak ezek az aktivítások egymáshoz illeszkedni, ez az a nézőpont ahonnan látszik a jövő ahol ott van a "mindenség elmélete", hogy a fizikusok kedvenc szóhasználatával éljek, ezt a pszichológia hivatott biztosítani.

In order to begin to answer such questions about the fundamental nature of consciousness, mind, and thinking, we are not forced to become physicists, for example, but to soften the traditional boundaries of psychology so that its efforts are extended fully ti those realms of experience. A természet rendjében rejtőznek a válaszok olyan kérdésekre, mint hogy mi az alaptermészete a tudatnak, az elmének és a gondolkodásnak és mi nem akarunk erővel fizikusokká lenni, mindazonáltal arra törekszünk, hogy a pszichológia lágy és tradicionális határait teljesen kiterjesszük az emberi tudás teljes birodalmára.

Since all of the disciplinary realms of experience are „vapor trails” of human mental activity, it seems we will have to combine them all in a single model in order to understand the processes of human and more become natural partners in leading psychology toward this broadened, transdisciplinary conception of itself. Az emberi tudás összes ága egy "kondenzcsíkot" képez az ember mentális aktivításában, és úgy tűnik, hogy mi szeretnénk összekombinálni őket egy egységes modellbe, abból a célból, hogy megértsük a humán fejlődés folyamatát, és minél inkább természetes partnereivé váljunk a pszichológia fő áramlatainak, hogy továbblépve kitágítsuk ezt egy transzdiszciplináris koncepcióvá a tudományban.

In previous articles I have proposed and developed a neuroepistemology called neurological positivism (NP). Az előző cikkekben az általam tervezett és fejlesztett neuroepisztemológiai elméletről, név szerint a neurológiai pozitívizmusról (NP) volt szó.

* NP subsumes the three traditional positivisms that describe what is basic or preinferential to scientific knowledge  by describing that which is preinferential to them, namely, their common neurological heritage in the algorithmic organization of the brain and the evolutionary mechanisms of its exteriorization in / as the mental models of culture: Az NP felöleli azt a három tradicionális pozitivista elméletet, amelyek leírják, hogy mi az alapja vagy a preferencialitása a tudományos értékű emberi tudásnak, amely preferenciálja azt, azaz, hogy mi az emberiség közös neurológiai öröksége az agy algoritmikus felépítésében, illetve objektivizációjának evolúciós mechanizmusában, amely megvalósul a kultúra mentális modelljeiben vagy modelljeiként.

Neurological positivism proposes that the preinferential, undebatable basic data and order for all that can be known by any creature are in the algorithms of its neurological order (its neurological computational characteristics, organizations, and functional interaction with environment); and further, that the data for all other positivisms (social, experimential, and logical) exist as highlevel homological (having common descent) transformations of the neurological order. A neurológiai pozitívizmus feltételezi, hogy a preferenciális, vitán felül álló alap adatok és a bennük rejlő rend mindent megmutatnak nekünk amit meg tudunk ismerni, és minden teremtmény a maga neurológiai rendjének algoritmusaiban leledzik (saját neurológiai számítástudományi karakterisztikájában, felépítésében és funkcionális interakciójában környezetével), továbbá ilyen adatok minden másfajta pozitívizmusban (szociális, tapasztalati és logikai) is léteznek, mint magas szintű, homológikus (közös származást birtokló) transzformációja a neurológiai rendnek.

Within the framework of NP, the algorithmic organization of the human brain has been described as the outcome of maximum-power evolution selection dynamics (see Appendix) Az NP szerkezetén belül az emberi agy algoritmikus felépítése prezentálja számunkra a maximális lendülettel előrehaladó természetes kiválasztódás dinamikájának eredményét (lásd: Appendix),

operating in a space and time that gradually became encapsulated (literally, placed in a protective container) in the skull hogy aztán ennek a lendületnek a hatása fokozatosan összetorlódjon egy helyre a tér-időben (szó szerint lerakodjon egy védelmező tartályban) a koponyában

and the rest of the nervous system in addition to the encapsulation of the algorithmic organization of space and time the self-referential, self-organizing (autocatalytic) dynamics of maximumpower evolution és az idegrendszer maradványai hozzáadódnak a térben és időben összetorlódott algoritmikus szervezethet, vagy másként a maximális energiaszintre hágott evolúciónak önhivatkozó és önszerveződő (autokatalítikus) folyamatához

are likewise thought to have been encapsulated as the driving features and forces behind the processes of perception, cognition, and behavior, and, subsequently, mind in space-time Hasonlólképpen a gondolat előrehajtó tulajdonságként jelenik meg az evólúció erőinek összetorlódásában, amely a háttérben haladásra kényszeríti az érzékelés, a megismerés, a viselkedés és következésképpen az elme élettani folyamatait a térben és az időben.

it is common knowledge that the brain is organized through evolution in such a way that all of its subsystems are interconnected; all of its own internal energy flows it guides in the rest of the nervous system are thereby interconnected and interdependent. ez pedig egy közös tudást képez az agy felépítésében az evolúció folyamatán keresztül egy olyan úton, amely az agy összes részrendszerét egy közös kapcsolati hálóba szervezi, továbbá az összes saját belső energia áramlását irányítja az idegrendszer maradványaiban, hogy ezáltal kölcsönösen összekapcsolódjanak és kölcsönösen összefüggővé váljanak.

From this perspective it seems that any consistent modeling of consciousness, mind, and the mind-body relationship could proceed only in a likewise fully interconnected and interdefined fashion. Ebből a perspektívából nézve úgy tűnik, hogy következetes modelljét kapjuk a tudatnak, az elmének és a test-elme összefüggésrendszerének, ugyanígy tovább haladva pedig a teljes, kölcsönösen összekapcsolódó és kölcsönösen meghatározott, tudásrendszernek.

Accordingly, the present paper has three interconnected purposes: (a) to describe the evolution of an energy flow guidance framework (algorithmic organization) for space time consciousness, Éppen ezért a jelenlegi cikknek három kölcsönösen összekapcsolódó célja van (a) leírni az energia áramlásáért felelős mechanizmus evolúciójának jellemzőit (algoritmikus szerveződés) a tér-idő és a tudat összefüggésrendszerében

(b) to describe the subsequent energetic exteriorization of the mental models of culture (collectively, mind) from the preadapted algorithmic organization of the brain described (b) leírni azután a kultúra mentális modelljének (kollektív elme) energetikai objektivizációját az agy már adaptálódott algoritmikus felépítésének olvasatából (a)

and (c) to describe a holographic energy framework relationship between our experiences of „body” on the one hand, and mind on the other, as a generalized differentation of (a) and (b) above. Végül leírni azt a sajátos holografikus energetikai összefüggésrendszert ami egyrészt saját testi tapasztalatunk, másrészt az elménk között van, és amely a különbséget generálja (a) és (b) között.

The evolutionary instantiation of the space-time activity framework of consciousness, like everything else in nature, can be understood as an outcome of dynamic energy principles-the principles of thermodynamics. Az emberi tudat által gyakorolt tér és időbeli aktivitás szerkezeti evolúciójának példányokra bontását, ahogy minden mást is a természetben, meg lehetett érteni, mint sajátos eredményét a termodinamika dinamikus energetikai alapelvének.

Viewed from its energy framework, the evolutionary struggle for existence is always the struggle for energy capture within the two fundamental conditions of organic existence, space and time In NP the evolution of brain algorihms, or brain energy patterns of space and time and those of consciousness are inseparable. Saját energetikai felépítésének szempontjából az evolúció erőfeszítése a lét fenntartására, egyben mindig sajátos törekvést is jelent az energia befogására az organikus létezés két alapfeltételén belül, így a térben és az időben, az agy algoritmikus evolúciójában (NP), vagy másként a tér és idő agyi energia mintázataiban, illetve a tudatban, ami azoktól elválaszthatatlan.

2015. március 8., vasárnap

7. hét

Ezen a héten is folytattam a múlt héten elkezdett tudományos cikk fordítását. Azt döntse el az angolul jól tudó olvasó, hogy milyen minőségben, de talán jól. A fordításhoz szótárnak most is a http://szotar.sztaki.hu/magyar-angol oldalt használtam, ahol a szavak angol és magyar megfelelőinek belinkelt hangfájljait is mindig többször meghallgattam gyakorolva a kiejtést. Továbbá a lefordított mondatokat egészben is visszahallgattam és visszamondtam most is a http://www.ivona.com/ oldalon. Továbbá javításokat is végeztem a múlt héten lefordított és közzétett mondatokban, amit a következő oldalon követhetnek nyomon az olvasók: http://nyelvtanulasinaplo.blogspot.hu/2015/03/6-het.html Alul most is olvashatóak a lefordított mondatok.

This means that (a) a general similarity of patterns repeats itself ad infinitum and more detail is revealed across finer and finer scales of measurement, and (b) the similarity of pattern arises from its pre-existing pattern (self-referentiality)-form arising dynamically from pre-existing form creating a seamless web of organization and interconnentedness, Darwin's central theme, and the mechanism that underlies maximum-power principle evolution (see Appendix). A jelenség, hogy (a) a minta általános hasonlósága ismétli önmagát a végtelenségig és több ismétlődő cikluson keresztül haladva tárja fel magát egyre tisztább és tisztább méretekben és arányokban, és (b) a hasonlóság egy már meglévő mintából (önhivatkozó forma) származik, tehát egy dinamikus már meglévő formából, és ez alkotja az egységes hálózatos szerveződést és kölcsönös kapcsolati hálót, ami Darwin központi témája és a mechanizmus alapjául szolgáló maximális hatalom elve az evolúcióban (lásd: Appendix).

Self-similar, self-referential „jumps” or rapid bifurcations occur in the system in a periodic fashion. Önhasonló és önhivatkozó ugrások és hirtelen elágazások folyamatosan előfordulnak a rendszerben periódikusan visszatérő időszakokban.

„Emergent” or nonlinear (non-additive) branchings occur periodically in unfolding chaotic systems. Az emergens vagy nemlineáris (nem additív) elágazások visszatérő jelleggel jelennek meg az imént feltárt kaotikus rendszerekben.

As the behavior of the systems unfolds, small,seemingly inconsequential and often dismissed initial conditions of the unfoldment may diverge nonlinearly in rapid fashion toward unpredictable conditions. A rendszer viselkedése látszólag következetlen és gyakran a folyamat kezdeti feltételeit elhagyva, nemlineáris, szétágazó formát ölt, hirtelen ugrásokkal, ami kiszámíthatatlaná teszi a folyamatot.

This feature is referred to as sensitivity to initial conditions, or, metaphorically, the Butterlfly effect. Ez a tulajdonság a kezdeti feltételekre való érzékenységre utal, vagy metafórikusan a pillangó hatásra.

The butterfly effect metaphor is meant to convey in a simple way that a miscalculation of conditions in a weather regime as small as that associated with the flapping of butterfly or bird wings might surprisingly evolve nonlinearly toward unpredivtable major weather conditions. A pillangó hatás metafórája egyfajta letérést jelenti az egyenes útról, mint amikor egy kis félrecsúszás történik az időjárási rendszer kezdeti feltételeiben, amit egy pillangó, vagy egy madár szárnycsapása okozott, és ez a kis félrecsúszás meglepően nagy eltérést okozhat az időjárási folyamat további menetében, nemlineárissá és kiszámíthatatlanná téve az időjárás folyamatának további fejlődését.

As with paper, attention will be focused upon the self-similarity and self-referentiality features of chaos. Ezzel a cikkel szerettük volna ráirányítani a figyelmet a káosz önhasonló és önhivatkozó tulajdonságaira.

Chaos theory, and the discovery of the world-picture Káoszelmélet és a világkép kutatása.

It is becoming increasingly apparent that chaos theory is not simply another theory that will take its place among theories. Ezek után egyre inkább elkerülhetetlenné válik, hogy kijelentsük: a káoszelmélet nem csupán még egy elmélet a sok közül.

The dynamical organizational patterns of chaos theory provide an overarching theoretical framework that both enables and encourages us to cross traditional disciplinary boundaries in order to discover the natural interconnectedness among all phenomena-to find the common ground among all theories. A káoszelmélet dinamikus szerveződésű mintái egy átfogó elméleti keretet biztosítanak nekünk, és lehetővé teszik a számunkra, illetve felbátorítanak minket arra, hogy a tradicionális diszciplinák rendjén túl kutassuk a természet kölcsönös kapcsolati hálóját az összes jelenségben, hogy végül rátaláljunk egy közös alapra a tudományos elméletek között.

Accordingly, in this paper the powerful, perhaps universal, dynamical patterns of chaos theory are used to undergird the modeling of a unified world-picture of the evolution of the brain, consciousness, and mind in a transdisciplinary manner, i. e., „focusing on knowledge or natural processes or mechanisms which are common 'across' many disciplines or scalar levels of organization”. Így ebben a cikkben a káoszelmélet szerteágazó és talán egyetemes, illetve dinamikus mintáit használjuk fel ahhoz a modellhez, amely egy egységes világképet szolgáltat az evolúció, az agy, a tudat és az elme traszdiszciplináris módszerekkel való leírásához a tudásra, illetve a természeti folyamatokra és mechanizmusokra fókuszálva, hogy összefüggést tudjunk teremteni több tudományterület illetve a természet egymásra épülő, hierarchikus szintjei között.

This chaos-theoretical effort involves the merging of ideas and research across psychology, philosophy, neuroscience, thermodynamics, mathematics, evolutionary theory, and general systems theory. Ez az rendszeres törekvés a káoszelmélet tudományában maga után von bizonyos feltörekvő tudományos elképzeléseket és kutatási programokat a pszichológiában, filozófiában, idegtudományban, termodinamikában, matematikában, az evolúció elméletében és az általános rendszerelméletben.

Softening psychology's boundaries A pszichológia határainak elmosódása

Psychology, I often think, is potentially the most diverse and generalizable discipline; it is the one that potentially”... can handle the largest possible part of the totality of the facts of experience” - the final test of all theoretical work A pszichológiáról gyakran gondolom azt, hogy potenciálisan a legszerteágazóbb és legáltalánosabb tudományág, amely potenciálisan egyedüliként "...alkalmas arra, hogy nagy terjedelemben átfogja és kezelni tudja a tudomány teljességének lehetséges részeit és annak tényeit valamint tapasztalatait", amely az elméleti vizsgálódások végső tesztje.

After all, any science that defines itself as the scientific study of human behavior, cognition, and experience would have to be exactly that pervasive in scope. Mint minden tudománynak, így a pszichológiának is létezik definíciója, szó szerint: az emberi viselkedés, a megismerés és a tapasztalat vizsgálatával foglalkozó tudományt jelöli, és mint ilyen pontosságra törekszik saját szerteágazó területén.

It is difficult to imagine on what grounds certain categories of human experience would be excluded. Nehéz elgondolni, hogy mi lehet az alapja az emberi tapasztalat biztos kategorizálásának, és meglehet, hogy ez lehetetlen is egyben.

2015. március 1., vasárnap

6. hét

Ezen a héten is folytattam a fordítói tevékenységet, most egy angol tudományos folyóiratból származó természettudományos cikket fordítottam magyarra, és most úgy döntöttem, hogy a következő hetekben addig nem állok meg vele, míg végig le nem fordítom. Azt döntse el az angolul jól tudó olvasó, hogy milyen minőségben, de talán jól. A fordításhoz szótárnak most is a http://szotar.sztaki.hu/magyar-angol oldalt használtam, ahol a szavak angol és magyar megfelelőinek belinkelt hangfájljait is mindig többször meghallgattam gyakorolva a kiejtést. Továbbá a lefordított mondatokat egészben is visszahallgattam és visszamondtam most is a http://www.ivona.com/ oldalon. Alul most is olvashatóak a lefordított mondatok.

Chaos theory and the evolution of consciousness and mind: a thermodynamix-holographic resolution to the mind-body problem A káoszelmélet és a tudat, illetve az elme evolúciója, a test-elme probléma elemzése a termodinamika és a holográfia szempontjából.

Abstract-this address describes neurological positivism's (NP) energetic evolution of consciouness, mind, and the brain-mind relationship within a model that integrates ideas and research from chaos theory, Pribram's holonomic brain theory, evolutionary theory and encapsulation of space-time consciousness from chaotic-holographic environments is described. Ez az előadás jól leírja az idegélettani pozitivizmus fogalmát (NP), a tudat és az elme energetikai evolúcióját, továbbá az agy-elme összefüggést egy sajátos tudományos modellen belül, amely egyesíti a létező tudományos elképzeléseket és a kutatási eredményeket a káoszelméletről, a Pribram féle holografikus agy elméletről és a körülhatárolt tudati tér-idő kaotikus-holografikus környezetéről.

Consciousness is described as a natural evolutionary space-time template of continuously generated self-referential energy patterns (algorithms). A tudat felépítése analógiában áll azzal amit úgy írhatunk le, hogy a folyamatosan keletkező és önhivatkozó energia mintázatok tér-idő sablonja (algoritmusok).

The energetic evolution of mind is described as a natural self-referential exteriorization of the algorithmic organization of consciousness in the form of culturally shared mental models. Az elme energetikai evolúciója analógiába hozható a tudat algoritmikus szerveződésének természetes, önhivatkozó kivetítésével olyan formában, amely megfeleltethető a mentális modellek kulturális objektivizációjának.

It is proposed that the brain-mind energy relationship has historically undergone and continues to undergo change, and that this change is a natural thermodynamic arrow that constitutes the evolution of culture. Ez egy sajátos terv megvalósulásának tekinthető, hogy az agy-elme energetikai összefüggésrendszere egy sajátos fejlődési folyamaton ment keresztül a történelemben, majd ez a fejlődés irányt váltott és ez az irányváltás, mint a természet termodinamikus lendülete, életre hívta a kulturális evolúciót.

Proceeds in the direction of progressively more complete and efficient exteriorizations of the algorithmic organization of the brain-thus, for example, the recent evolution of brain-like computing systems and virtual reality systems. A haladás új irányának legfőbb érdeme az agy algoritmikus szerveződésének teljesebb és hatékonyabb objektivációja, mint például amikor az agy újabb kori evolúciója előnyben részesíti a számítástechnikai és virtuális valóságot leíró rendszereket.

Accordingly, an uneven, but closing, central-energy-state identy (self-similarity) between brain and mind is described. Ennek megfelelően ezeket egy az agy és az elme között meglévő, egyenetlen de zárt (önhasonló) központi energetikai állapot azonosító írja le.

It is concluded that NP's conception of mind helps us understand the evolutionary unfoldment of culture, and provides a sense of direction as to its future. A végkövtkeztetés tehát, hogy az elme NP koncepciója segít megértenünk, hogy hogyan fejlődött ki a kultúra és biztosítja, hogy lássuk a jövő irányát is.

Chaos theory in the context of this adress Káoszelmélet az előadás összefüggésében

Almost everyone these days has at least heard about chaos theory, although not many lay people really understand what is is all about. Legalább egyszer már majdnem mindenki hallott a káoszelméletről, jóllehet kevés laikus érti, hogy mi is az valójában.

In this paper is will not be possible to provide a comprehensive introduction to chaos theory. Ez a cikk nem akar mindenre kiterjedő ismertetést nyújtani a káoszelméletről.

I will assume that the reader has enough knowledge, or perhaps enough of an intuitive feel, to know that chaos theory has something to do with the deeper underlying order that seems that will be provided, should be enough for the alert lay person to follow the general theses and arguments of this address. Inkább arra szeretnék vállalkozni, hogy adjak elég tudást, vagy legalább egy kis intuitív rálátást az olvasónak arra, hogy a káoszelméletben van valamilyen mélyebben megalapozott rend, ami alapján megérti az előadás ezt követő érveit és téziseit.

For those who would like to pursue a comprehensive introduction to the idea and methods of chaos theory, see Gleick and Abraham, Abraham and Shaw. Azok akik szeretnének átfogó ismereteket szerezni a káosz elméletéről és módszertanáról olvassák Gleick és Abraham továbbá Abraham és Shaw műveit.

It is upon the more general patterns of the deep underlying dínamic order of complexity in nature that attention will be focused. Az utóbbi időben a természeti komplexitás mélyen megalapozott dinamikus rendjének általánosabb mintázataira fókuszálódott a figyelem.

Of course the mathematics of chaos theory fit hand-in-glove with these patterns but as it will be seen later within the framework of Neurological Positivism (NP) the patterns have their origins in the algorithmic organization of the brain, and therefore precede in time the mathematical science that describes them. Természeten a káoszelmélet matematikája hozzáigazodik ezekhez a mintázatokhoz, ahogy a kéz is beleillik a kesztyűbe, de lehetséges olyan eset is, mint ahogy majd később látni fogjuk, hogy a Neurológiai Pozitívizmus (NP) rendszerén belül a mintázatok az agy algoritmikus szerveződésében lelik eredetüket és éppen ezért a matematika tudománya megelőzi őket a leírásban.

Whether we are studying turbulent flows in rivers, dynamic energy hierarchies in ecosystems, or the four nested characteristics of human „stream of consciousness” delineated introspectively by William James (1890), for example, the fundamental organizational patterns are in general the same. Vajon tanultunk e már turbulens áramlásokról a folyókban, dinamikus energetikai hierarchiákról az ökoszisztémában, vagy az ember négy rögzült jellemzőjéről "a tudat patakjáról" William James 1890-es önelemző leírásából, az alapvető szerveződési mintázatok ezeknél a jelenségeknél általában ugyanazok.

For our purposes, a thumbnail summary of the chaos-theoretical features of pattern that apply to dynamical systems such as the foregoing would be as follows: The dynamical unfoldment of the patterns immanent in complex systems lies behind the grasp of everyday experience. A mi célunk egy egységes összefoglalás a káosz mintáinak elméleti jellemzéséről, amely a dinamikus rendszerekre is vonatkozik, és ahogy az előbbiekben úgy a következőkben is azt akarjuk, hogy a mintázatokról szóló előadás sokszínű legyen azon komplex rendszereken belül, amelyek a mindennapi tapasztalat felfogásában rejlenek.

Phenomena such as those mentioned above that may appear chaotic or totally unorganized and unconnected in everyday experience actually contain indwelling, interconnected deterministic order. A káosz jelensége olyan, mint azok a fent említett dolgok, amelyek teljesen kaotikus, vagy totálisan szervezetlen és összefüggéstelen formában jelenhetnek meg a mindennapi tapasztalatban, de aktuálisan magukban hordoznak kölcsönösen összefüggő és determinisztikus rendet is.

The order lying behind the apperance is that of self-similarity (not self-same) and self-referentiality across scale and aspect of nature. Ez a rend pedig hazudik, a külsőségek mögött egy önhasonló (nem önazonos) és önhivatkozó jelleg hálózza be a természet arányait és formáit.